elzártság
elzártság [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (többes számban nem haszn.)
Annak a közösségnek az állapota, amely teljesen v. nagymértékben el van zárva környezetétől, a külvilágtól; elszigeteltség. Teljes elzártságban élő falu. Az erdélyi szászok sokáig elzártságban voltak. A fejlődő kapitalizmus sok kis nemzetet kiemelt az elzártságból. || a. (régies) Annak az állapota, aki másoktól elkülönülve, magába vonulva, zárkózottan él. Elzártságban élt, senkivel sem érintkezett. || b. Vminek elzárt (3, 5, 7a) volta. Az alámosott útszakasz elzártsága; a hegyi falvak elzártsága. Az új vasútvonal megszünteti a vidék elzártságát.
