elzavar
elzavar tárgyas ige
<Élőlényt> zavarással, riasztgatással elűz, elkerget. Elzavarja a madarakat. Elzavarta a zajongókat. Mentek fölkeresni ama sziklatetőt Hol a sas kinyúló csupasz kövekre költ, Elzavarák a sast, … S fészke helyén váruk alapját vetették. (Arany János) || a. Vkit, vmit erővel távozásra kényszerít, elkerget. Elzavarták a falujából. A községházáról elzavarták kérésével. Hogyha minden lúdja, kacsája … rámegy is – ezt az embert elzavarja a faluból. (Tolnai Lajos) || b. (átvitt értelemben, költői) <Lelki- v. természeti állapotot, jelenséget> hirtelen megszüntet. A szél elzavarja a felhőket. Mikor a kis lányt csókolni akarta, Hatalmas mennydörgés álmát elzavarta. (Petőfi Sándor) Hűvös szél jött a mezőről, s elzavarta az egész napi fulladtságot [= fülledtséget]. (Móricz Zsigmond) || c. (átvitt értelemben) <Körülmény, esemény> nem hagy vkit nyugton, hanem távozásra készteti. A családi jelenetek elzavarták hazulról.
elzavarás; elzavarható; elzavaró; elzavart; elzavartat.
