emberismeret
emberismeret [r-i] főnév
Az emberi természetnek – sajátos érzéken és bő tapasztalaton alapuló – olyan ismerete, amelynél fogva vki adott esetben gyorsan és biztosan tud ítélni vkinek természetéről, jelleméről, gondolkodásmódjáról. Nagy emberismerete van. Hiányzik belőle minden emberismeret. Az ajtót ekkor megnyitá egy ur; Volt bennem annyi emberismeret, Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész. (Petőfi Sándor) Emberismeret híján a tulajdon nagyságát osztogatta szét az alakjainak. (Ambrus Zoltán)
emberismereti.
