embertelenség
embertelenség főnév -et, -e [ë, e]
1. Az embertelen (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság. A rideg embertelenség távol állt tőle. || a. Vkinek, vminek embertelen volta. A gyarmatosítók embertelensége; a tőkés kizsákmányolás embertelensége.
2. Embertelen tett, magatartás, bánásmód. Szörnyű embertelenségeket követtek el. A nedves, hideg pincékben fűteni kell. Embertelenség magukat ilyen kriptákban éhezve-fázva hagyni! (Kuncz Aladár)
3. A társadalomnak olyan állapota, amelyben embertelen nézetek uralkodnak, embertelen magatartás érvényesül, embertelenségek történnek. Az embertelenség kor(szak)a, világa. Nem volt hová menekülnie abban az embertelenségben. S megint élek, kiáltok másért: Ember az embertelenségben. (Ady Endre) Független maradt a faluban … Éppen így a társadalmi életben is … Bármilyen furcsa … is, de ember maradt az embertelenségben – haláláig. (Móricz Zsigmond)
