engedelem
engedelem [e-e-e-ë v. e-ë-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
1. (régies, népies) Bocsánat, elnézés. Engedelmet ® kérek. Eredj utánna … – kérj engedelmet. (Katona József)
2. (régies, népies) Beleegyezés, engedély (1). Új hírlapok kiadására makacsul megtagadtatott az engedelem. (Vörösmarty Mihály) || a. (választékos) (Szíves) engedelmével: <udvariassági kifejezésként>; ha megengedi. Ez igen jó, köszönöm, – hálálkodott, – szíves engedelmeddel följegyzem. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): engedelemadás; engedelemkérés.
