engedelmes
engedelmes melléknév [e-ë-e-e v. e-e-e-e] -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy, főleg gyermek>, aki szívesen, készségesen engedelmeskedik. Engedelmes gyermek. Mint engedelmes kislány, se jobbra, se balra nem tekintett. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás>. Engedelmesen követte. Mentem vele engedelmesen, mint a kantáron vezetett vak ló. (Gárdonyi Géza) Dódi csendesen, … engedelmesen elősorolta, hogy a sarokban van … egy krampusz, egy képeskönyv, egy szerecsen katona. (Karinthy Frigyes) Kezdődött az elemi | … Engedelmesen | ültem, vártam; s jó viseletemért | óra végén a néni megdicsért. (Szabó Lőrinc)
2. (rosszalló) Olyan <személy>, aki vmely politikai hatalom, rendszer parancsait, intézkedéseit ellentmondás nélkül, szolgai módon teljesíti. A hatalom engedelmes lakájai, szolgái.
3. (átvitt értelemben) Könnyen kezelhető, irányítható, mindenre felhasználható. Engedelmes eszköz vki kezében.
