enyészet
enyészet [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (irodalmi nyelvben)
Az a tény, hogy vmi megszűnik lenni, eltűnik, elpusztul; elmúlás, megsemmisülés, pusztulás. A test, a világ enyészete; az enyészet birodalma ¬. Minden ki van téve az enyészetnek. Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet. (Kisfaludy Károly) Cserhalom, … Még te soká harcolsz ezután is enyészeted ellen. (Vörösmarty Mihály) Örök levés s enyészet minden élet. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): végenyészet.
enyészetes.
