epilógus
epilógus [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (régies írva: epilogus is), epilóg [ë v. e] -ot, -ja (régies írva: epilog is)
1. (irodalomtudomány, régies) <Vmely írói, költői műben> összefoglaló v. kiegészítő befejező rész, záró fejezet; befejezés, utóhang, utószó, zárószó, utójáték. Epilógust írt a regényhez. Csak epilogust ne! kérlek; egy ilyen játék nem szorul mentségre. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Még egy epilogunk van … Tizenöt esztendő múlva Cyrano mégis elárulja titkát. (Ambrus Zoltán)
2. (választékos) <Vmely esemény(sor)t> befejező, lezáró mozzanat. A 48-as szabadságharc epilógusa a komáromi kapituláció volt.
