erezet
erezet [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (növénytan) A növények levelét behálózó s vázát alkotó erek összessége. A levél alsó felén jól látszik az erezet. || a. (ritka) A test érhálózata (1). A vizes poháron kezed, | rajta a finom erezet, | föl-földereng. (József Attila)
2. (növénytan) <Elfűrészelt fa felületén> évgyűrűk összessége. A deszka, a fa erezete.
3. (ásványtan) <A márvány v. egyéb kőzet anyagában, ill. felületén> az alaptól eltérő, más színű szabálytalan sáv, minta, rajzolat. A márvány erezete.
4. (ritka, ipar) Erezés (1a).
erezetes; erezetű.
