elárul
elárul [l-á] tárgyas ige
1. <Személyt> hűtlenül elhagy, cserbenhagy, esetleg feljelent, tevékenységéről ártó szándékkal feljelentést tesz. Elárulta barátait, harcostársait. Nem akarta elárulni a többieket, akik vele voltak. Ezt nem köszönöd meg, elárullak, feladom: loptál harminc ezeret. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. <Vmely nemes ügyet, kapcsolatot, eszmét> hűtlenül elhagy; tőle bizonyos előnyökért, esetleg bosszúból v. más érzelmi okból elpártol. Elárulja a forradalmat, a hazát, a népet; aljasul, becstelenül elárul vmit. És a latrok, kik a hazát elárulták, Urak lőnek [= lettek]. (Petőfi Sándor)
3. <Rábízott titkot> hitszegő módon elmond, elbeszél, továbbad. Elárulja a felkelés napját. Elárulja a hadi titkot. Tervéből semmit nem árul el. Csak még azt hagyta meg, hogy … ittlétét senkinek se árulják el. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas, tréfás) <Rendsz. felszólításban:> Áruld el!: közöld, add értésünkre. Áruld már el, hogy mi járatban vagy! Most már elárulom, hogy mit láttam.
4. <Személy vmilyen, rendsz. önkéntelen jellel v. magatartásában, külsejében ilyen jel, megnyilvánulás> közvetve tudat, kimutat, leleplez vmit; vmiből kitalálhatóvá tesz vmit; következtetni enged vmire. Élénksége nyugtalanságot árul el. Kedvetlenségével elárulta ellenséges indulatát. Zavara elárulja járatlanságát, idegessége bűnösségét. Magaviselete nagy belső küszködést árul el. (Katona József) Modora, magaviselete egy tökéletes udvaroncot árulának el. (Jókai Mór) A szép, gyámoltalan szemek remegő kételyeket látszottak elárulni. (Babits Mihály) || a. Elárulja magát: a) elszólja magát. Szörnyű teherként hordtam tudásomat, szüntelenül rettegtem, hogy elárulom magam. (Nagy Lajos) b) <tekintetével, arckifejezésével, pirulással, sápadással, magatartásával> akaratlanul bepillantást enged szándékába, gondolataiba, vágyaiba, jóllehet az(oka)t titkolni igyekszik.
5. <Tényt, tényállást vmely jelenség> feltár, erre rámutat, erre vall. Kiélt arca elárulta feslett életét. A vékony patyolat hálóköntös egy élő márványszobor idomait árulja el. (Jókai Mór)
6. (régies) Áruba bocsátva elad, elárusít vmit. [Hirlap-áruló.] Elkérkedik negyvennyolccal, S nem hiszi, hogy hitetlen, Hogy ő akkor több hirlapot Árult el a „[Margit-]szigetben”. (Arany János) Kapard ki az őseid csontjait a kriptákból, javíthatatlan tékozló, és áruld el fontszámra! (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Szellemi, erkölcsi értéket> pénzzé tesz. Elárulom tudásomat miattad. (Madách Imre)
elárulás; elárulható; eláruló; elárult.
