elavult
elavult [l-a] melléknév -an, -abb
Olyan, ami a szokásból, használatból, divatból kiment. Elavult munkaeszköz. || a. (nyelvtudomány) Olyan <nyelvi egység, alak, jelentés>, amely már nem él, s az irodalmi nyelvben is legfeljebb csak művészi célból, archaizmusként haszn. (pl. cenk, kosta, megüli a várost = megszállja a v.-t); elavult képző: olyan k., amelyet még kielemezhet, érez a beszélő v. a nyelvtudós a szó hangalakjában, de újabb szavak képzésére már nem haszn. (pl. bűnhödik, balog); elavult kifejezés, közmondás, szó, szólás. || b. Idejétmúlt, nem korszerű, régi, ósdi. Elavult felfogás, nézetek. Jő-e kor, mely … új tetterővel Szemébe néz az elavúlt lomoknak … (Madách Imre)
elavultság.
