elégséges
elégséges [ë-ë v. e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. A szükségletet teljesen fedező; elegendő. Élelmünk egész hétre elégséges. Ez sehogysem elégséges.
2. (iskolai) A „közepesnél” (régen a „jó”-nál) gyengébb, de az „elégtelennél” egy fokkal jobb, még megfelelő, még elfogadható. Elégséges felelet, osztályzat; elégséges rendű. || a. Olyan <tanuló>, akinek ilyen az általános osztályzata. Elégséges diák.
II. főnév -t, -ek [e v. ë], -e [e] (iskolai)
1. Elégséges (I. 2) érdemjegy, osztályzat. ® Csillagos elégséges; ® gyenge elégséges; elégségesre felelt; elégségest kapott. Osztályfőnöke … elégségessel fenyegette; a magyar dolgozaton kívül semmi sem sikerült neki. (Babits Mihály)
2. Ilyen osztályzatú tanuló. Ma az elégségesek felelnek.
