élesztő
élesztő [e] melléknév és főnév
I. melléknév (átvitt értelemben is) Olyan, aki, ami éleszt (1, 2, 4) vkit, vmit. A beteget élesztő orvos; a testet élesztő mozgás. || a. Olyan, ami felfrissít, elevenít. A testet élesztő levegő. || b. Olyan, aki, ami tüzet táplál, szít, lángra lobbant. A tüzet élesztő pásztor. || c. Olyan, ami elősegíti a tészta megkelését. A tésztát élesztő anyagok.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Az, aki, ami éleszt vkit, vmit. Lilla … bennem a reménynek Még egy élesztője volt. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (rendsz. többes számban) (ipar) Élesztőgomba. Az élesztők a cukros folyadékokat alkoholra és szénsavra bontják.
3. Élesztőgombák tömegéből álló erjesztőanyag, amely kenyér és más tésztafélék megkelését elősegíti. Két deka élesztő; élesztővel készült tészták. Megszagolta: mennyi köménymag van benne; mennyi krumpli és mennyi élesztő és mennyi rozs használtatott fel a kenyérhez. (Krúdy Gyula)
4. (átvitt értelemben, választékos) Vmely változást előkészítő szellemi erő, amely lassan, gyak. észrevétlen, a felszín alatt működve fejti ki hatását. Te Lucifer … működjél tovább; Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz. (Madách Imre) A mai kor gyermekeinek hiába magyaráznók, hogy mi volt az élesztője e nagy politikai gerjedésnek. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. élesztőanyag; élesztőgyár; élesztőgyártás; 2. sörélesztő; szeszélesztő.
