elfogultság
elfogultság [tárgyas v. cs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Az elfogult (1) melléknévvel kifejezett (lelki) tulajdonság, állapot; részrehajlás. Elfogultság címén a bírót visszautasítja. Elfogultságában nem tud józanul ítélni. Nem tudja levetni elfogultságát. || a. Ennek megnyilvánulása; elfogult (1a) cselekedet, magatartás, eljárás. Ez nem tárgyilagos döntés, ez tiszta elfogultság.
2. (kissé régies) Elfogódott lelki állapot, magatartás; zavar. Bosszankodott magára elfogultsága miatt. Valóban: arról beszéltünk, szólt Elemér … elfogultsággal. (Jókai Mór)
