elmereng
elmereng tárgyatlan ige (választékos)
Bizonyos ideig v. általában hosszasan mereng; elgondolkozik. Elmereng a múlton. Órákon át elmereng a folyóparton. Elmerengek gondolkodva gyakran. (Petőfi Sándor) A fejedelem … hallgatagon merengett el az egymás után kigyulladó égi tüzekbe. (Móra Ferenc) || a. (Hosszas) merengésbe merül, (hosszan) merengeni kezd. Meghallotta a dallamot, s elmerengett. És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem, | elmerengtem, eltünődtem. (Tóth Árpád–Poe-fordítás) Leül szépen a fotelba, maga elé tesz egy pár jó szivart, … egy üveg likőrt, elmereng. (Karinthy Frigyes)
elmerengés; elmerengett; elmerengő.
