előzetes
előzetes [e-e-ë] melléknév -en [e]
Vmely eseményt, döntést előkészítő, azt bevezető, a véglegest megelőző. Előzetes beleegyezés, letartóztatás, megállapodás, megbeszélés, tájékozódás, vizsgálat. Tisztázni igyekezett a házmesterék szereplését. Ezeket a rendőrség „előzetes letartóztatásba helyezte”. (Kosztolányi Dezső) || a. Vminél régebben meglevő, korábbi. Előzetes ismeret. Előzetesen véletlenül éppen összetalálkoztunk.
