emlék
emlék [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Olyan tudattartalom (benyomás, érzés, gondolat, kép stb.), melyet az emlékezet vkiről, vmiről őriz, a feledéstől megóv. Áldott, felejthetetlen, kellemes, rossz, véres emlék; a régi barátság, a harcok emléke; emlékek fűződnek vmihez; vminek emléke él; ® homályosodik vminek az emléke; vmi emléket ébreszt, hagy, idéz. Helyrül helyre röpköd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet. (Petőfi Sándor) Ki tudja, ilyen emlékek kötik az esernyőjéhez? (Mikszáth Kálmán) Be jó így üldögélni este … Ilyenkor kezd … Ragyogni mondhatatlan enyhén Egynémely emlék, régi kincs. (Tóth Árpád) || a. (választékos) Vkinek az emléke: elhunyt személy alakjának, cselekedeteinek, életpályájának a tudatban kegyeletesen megőrzött képe. Emléke élni fog örökké; vki emlékének ® ajánl vmit; vki emlékének áldoz; vkinek az emlékét meggyalázza; vkinek emlékét idézi, tiszteletben tartja. Ezen a napon Petőfi emlékének áldozunk. Elhullt csatában a derék … Emléke sír a lanton még. (Arany János) Kápolnát emelt nagyapja, a veressapkás katonaorvos emlékére. (Krúdy Gyula) || b. Vminek az emlékére: vmely esemény, történés emlékének megörökítésére v. a rá való visszaemlékezés jeléül, ill. vmely siker, örvendetes esemény esetén együttérzésünk, elismerésünk kifejezésére. Itt-tartózkodása, halála emlékére. Könyvet kapott vizsgája emlékére.
2. (régies) Emlékezet (2). Emlékébe idéz, zár vkit, vmit; emlékébe jut; emlékében él vkinek; emlékében megmarad; vmi ® megragad (az) emlékében; emlékében megtart vkit, vmit. Isten önnel, asszonyom; szíves emlékébe ajánlom magamat. (Csiky Gergely) Minden szavadat emlékembe véstem. (Mikszáth Kálmán)
3. Jel, tárgy, mely vkire, vmire emlékeztet. Budapesti emlék; kedves emlék; emlékül v. emlékbe kap, ad vmit. A kisebb tárgyakat, melyekhez hozzáértem, eltette emlékül. (Kosztolányi Dezső) || a. Nagyobb alkotás, melynek az a rendeltetése, hogy vkire, vmire emlékeztessen, ill. vki(k) iránt hálánkat, elismerésünket v. vki(k)ért érzett gyászunkat kifejezze. Hősi emlék; emléket állít; emléket ® emel vkinek; (átvitt értelemben) emléket állít magának: vmi olyat visz végbe, ami nevét fenntartja. Emléket, oh hazám, mit adsz e sírra? (Arany János)
4. A régi időkből fennmaradt, a múlt életviszonyairól tanúságot tevő anyag, alkotás. Építészeti emlék; nyelvi emlék; ® tárgyi emlékek; ® természeti emlék; történeti emlék. Négy-ötezer év az egész, ameddig vissza tudunk nézni írott vagy faragott emlékek által. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. emlékállítás; emlékfürt; emlékgyűjtemény; emlékíró; emlékkereszt; emlékkiadás; emlékkincs; emlékkő; emlékmécs; emléknap; emlékplakett; emléksorozat; emlékszoba; emléktár; 2. honvédemlék; kőemlék; műemlék; nyelvemlék; síremlék.
emlékecske; emléktelen; emlékű.
