ereszt
ereszt [e-e] ige -ett [ë], eresszen [e-e-ë]; -eni [e]
I. Távozni enged, bocsát.
1. tárgyas <Vmit, kül. folyadékot> magából távozni enged, kibocsát. Az összenyomott ribizke, a besózott tök levet ereszt. A pók, a selyemhernyó szálat ereszt. Kár hogy könnyet ereszt; de te Árboc menj letörölni | A bús lány könnyét. (Vörösmarty Mihály) Van egy olyan bolond féreg, mely falevelet eszik s fonalat ereszt tőle. (Jókai Mór) || a. (tárgy nélkül) <Edény v. annak része> a benne levő folyadékot kifolyni, kiszivárogni engedi. Ereszt a csap, a hordó. || b. (tárgy nélkül) (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Bugyogóba, gatyába, nadrágba ereszt: vizeletét, ürülékét ruhaneműjébe engedi. || c. tárgyas (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Végbélnyílásából kibocsát <gázt>. Büdöset ereszt; szelet ereszt. Egyet eresztett. Ne keress gyöngyöt ezen soraimban, … hanem olvasd el őket, mint az üdvözlégy szájú vén dada olvasóját, melyen, mint vásott gombjait eregeti, közbe-közbe egyebet is ereszt. (Vörösmarty Mihály) Beburkolódzva szépen meglapult, Féltébe bűzt eresztve, mint görény. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || d. tárgyas (ritka) Szőrt ereszt v. szőrét ereszti: <szőrmés állat> vedlik. Mindössze egy hiúzt tudott lőni, de annak sem hasznavehető a bőre ilyenkor, mert szőrt ereszt. (Jókai Mór) || e. tárgyas (ritka) Színét ereszti: <ruhaanyag> a benne levő festőanyagot mosás közben magából kiengedi; színét veszti; mosásban fakul. Ez a szövet színét ereszti. || f. tárgyatlan (ritka) <Ruhaanyag mosás közben> színét veszti; <mosásban> fakul. Ereszt a posztó. Ezt az anyagot nem szabad mosni, mert ereszt. || g. tárgyatlan• Hosszú lére ereszt: <ételt> bő lével hígít, fölereszt. Hosszú lére eresztette a paprikást. || h. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Szót ereszt: szólni, beszélni kezd; vhogyan beszél. Lassan ereszti a szót. Szájának csak egyik felét nyitja ki, azon ereszti a szót. (Jókai Mór)
A 420. lapon az 1. sz. jelentés || g. értelemárnyalatában „tárgyatlan” helyett olvasandó helyes jelölés: tárgyas
2. tárgyas Magából kinőni enged; növeszt. Bajuszt, szakállt ereszt; ® hájat ereszt; ® hasat ereszt; pocakot ereszt; tokát ereszt: tokásodik. Arcán | … agg szeplő virágzik, S mint egy tisztes régi szűz, | … szakállt ereszt. (Vörösmarty Mihály) Valamennyi, de kivétel nélkül hasat eresztett. (Jókai Mór) || a. Gyökeret ereszt: a) <növény> gyökerét a földbe bocsátja; b) (átvitt értelemben) <eszme> terjedni kezd; c) <személy> letelepszik, meghonosodik, meggyökeresedik vhol. || b. (tárgy nélkül) (ritka, népies) <Termesztett növény, főleg gabonanemű> jól fizet, bőven terem, dús termést hoz. A búza jól eresztett.
3. tárgyas <Folyadékot, gázt, gőzt> vhonnan távozni, kifolyni késztet; folyat. Bort ereszt a hordóból; gőzt ereszt a kazánból; vizet ereszt a csapból. Vasam | … vért ereszt, ha kell. (Vörösmarty Mihály) Piros vért eresztett kis-ujja hegyéből. (Arany János) A párbajsegédek legtöbbje vért akar … Hát eresztettem vért, a saját vérükből. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas Vhova ereszt: <folyadékot> kifolyat, belefolyat vhova, vmibe. Szódát ereszt a pohárba; vizet ereszt a fürdőkádba. || b. tárgyas (konyhaművészet) <Ételneműt> hígítás v. telítés céljából vmibe belejuttat. Lisztet, tojást, vizet ereszt a levesbe.
4. tárgyas Lefelé irányuló mozgásra késztet, lebocsát. Vödröt ereszt a kútba. A hajó horgonyt eresztett. Valami jószivű keresztyén Kivoná a kutból, kötelet eresztvén. (Arany János) A lába közé eresztette a pipáját, és tovább olvasott. (Gárdonyi Géza) Mikor szépen partot ér a hajó, ott macskát ereszt. (Tömörkény István) || a. Vmit vhova ereszt: vmit arra késztet, hogy helyéről távozva folyamatosan vmely alacsonyabb helyre jusson. Vízre eresztik a csónakot, a hajót, a tutajt. Fejét az asztalra, kezét a zsebébe ereszti. A csillét a bánya mélyére eresztették. Asztalon két öklét egymásra fektette, Búbánatos fejét arra eresztette. (Arany János) || b. Haját vállra, vállára v. hosszúra ereszti: hosszú haját kibontja, lebocsátja (vállára). A haja … hosszúra van eresztve a két válla körül. (Jókai Mór) || c. tárgyas (irodalmi nyelvben) Álomnak, pihenésnek ereszti fejét, szemét v. magát: lepihen, lefekszik aludni. Hófehér kis fejét álomnak eresztve, ott feküdt szelíden a megmentett bárány. (Jókai Mór) || d. tárgyas (átvitt értelemben) Bánatnak, bú(sulás)nak, szomorúságnak ereszti a fejét: fejét lehorgasztva búsul, búsulásnak adja magát. Búnak eresztette a fejét a nagy megbánástól. (Jókai Mór)
5. Vmit vhova ereszt: kieszközli v. okozza, hogy vmi vhova távozzék. Nagy füstkarikát eresztett a levegőbe. Vékony füstsávot eresztettek az égnek az elüszkösödött gerendák. (Herczeg Ferenc) || a. tárgyas (bizalmas) <Szúró, gyilkoló eszközt, lövedéket> vhova behatolni késztet; döf, szúr, lő. Vö.: beleereszt (2a). Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük ereszt vmit; golyót ereszt a homlokába; sörétet ereszt a nyúlba, az állat szeme közé. Vigyázz, beléd eresztem a késem! || b. tárgyas (határozó nélkül) A levegőbe v. szabadon távozni enged. Léggömböt ereszt; sárkányt ereszt: (tréfás, átvitt értelemben is) feleséget v. anyóst útra bocsát, nyaralni küld; (a kaptár) rajt ereszt: a megszaporodott méhcsaládból egy fiatal méhkirálynő és az őt követő raj kirepül.
6. tárgyas <Embert, állatot> szabadon, menni, távozni enged vhova. Szabadon ereszt, útnak ereszt vkit; ® világnak ereszt vkit, vmit. Az utcára eresztette a kutyát. A moziba eresztette a lányát. Az idősebbeket előre ereszti az ajtón. Lefestem szüretem estvélyi [= esti] óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem. (Berzsenyi Dániel) Kioldozta az állat kötőfékét s világnak eresztette. (Mikszáth Kálmán) Az a bajuk odabenn, hogy nem tudják megtalálni a kellő kifejezést, hogy eresszenek szabadon bennünket. (Móricz Zsigmond) || a. Vmire, vkire ereszt vkit, vmit: megengedi neki, sőt biztatja, készteti arra, hogy vmivel, vkivel saját tetszése szerint bánjon, tárgyaljon vele v. megtámadja; vkire, vmire küld, ráküld vkit, vmely állatot. Vö.: nekiereszt (2). Nekem eresztette a kutyát. Rám eresztette az újságírókat. Agarait a nyulakra eresztette. Az ellenséget a hazára eresztené. (Vas Gereben) Ahányszor a török császár rosszat álmodott … Ereszté a tatárt csak a székelyekre. (Jókai Mór) || b. Magához ereszt vkit: megengedi, hogy hozzá, a közelébe menjen vki, aki beszélni akar vele; fogad (I. 7a) vkit. [A császár] Sok, sok idő múlva magához eresztett. (Arany János) || c. Vhogyan ereszt vkit, vmit: engedi, hogy vki, vmi szabadon mozogjon, korlátozás nélkül érvényesüljön, megnyilvánuljon. ® Áruba ereszt; hosszú ® pórázra ereszt vkit; ® sugárra ereszti az ostort; vkit v. vmit ® szabadjára ereszt; ® szabadjára ereszti a nyelvét; szabadjára ereszti a tréfát, a kedvét; ® szárny(á)ra ereszt. Egész szabadjára ereszté a nevetését. (Jókai Mór)
7. tárgyas <Fonalat, kötelet> sodrással, fonással készít. ® Hosszat ereszt.
II. Lazábbra enged; bővít, told.
1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Ereszt vmin: lazábbra enged, bővít, lazít vmit. Ereszt egyet a nadrágján. Eressz egy kicsit a hurkon! Valahányszor megvertek minket az osztrák zászló alatt, mindannyiszor egyet eresztettek a szíjunkon. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka) <Vmely szorító, tartó eszközt> (meg)lazít. ® Tágra ereszti a gyeplőt. [A faháznak] Kapcsait ereszti, oldja eresztékit. (Arany János) || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Gyeplőt ereszt vminek, (ritka) vkinek: megenged vmit, szabadjára enged vmit, vkit; megereszti a gyeplőt. Kiki jó kedvének gyeplűt ereszt. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (ritka, régies) <Hideg, fagyos idő> enyhül, fölenged. Alkalmasint hideg lesz az éjjel megint, nemigen akar az idő ereszteni. (Tolnai Lajos)
3. tárgyas <Vmibe vmit, főleg ruha- és fehérneműbe hasonló anyagú darabot> (be)told, beilleszt. A szabó a nadrágba toldást eresztett. || a. tárgyas (építészet) <Gerendát, deszkát> ékeléssel összeilleszt, egymáshoz erősít. Favánkos [= vánkosfa] tetején keresztbe Hosszu gerenda van … eresztve. (Arany János)
4. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Ajkát, hangját, szavát dalnak, éneknek ereszti: dalolni, énekelni kezd, kül. teljes hangon. Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén, A riadó vak mélységet fölverje szavával … (Vörösmarty Mihály) Szava olyan, mint a nyerítő paripáé; mikor éneknek ereszti, túlharsog vele az egész sokaságon. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. bolha, lé, szél [1].
Igekötős igék: aláereszt; átereszt; beereszt; beleereszt; elereszt; felereszt; félreereszt; hátraereszt; hazaereszt; helyreereszt; hozzáereszt; ideereszt; keresztülereszt; kiereszt; körülereszt; közbeereszt; különereszt; leereszt; megereszt; melléereszt; nekiereszt; odaereszt; összeereszt; ráereszt; széjjelereszt; szétereszt; teleereszt; tovaereszt; továbbereszt; túlereszt; végigereszt; visszaereszt.
eresztet; eresztett; eresztget; eresztő.
