érez
érez [ë] ige érzek v. (ritka) -ek [ë, ë], érzel v. (ritka) -el [ë, ë], érzünk; éreztem [ë-e] v. (régies) érzettem [ë-ë], érzett [ë]; -zen [ë]; -ni v. (ritka) érzeni [e]
1. tárgyas Tapintó, ízlelő v. szagló érzékével, ill. idegrendszerével tudomásul vesz, érzékel vmit. Éhséget, szomjúságot, hideget, meleget, fájdalmat, fáradtságot, rossz szagot, undort érez; ® pecsenyeszagot érez; érzem a ® vizeletemen. Egész testemben éreztem a fáradtságot. Érezte a szellő fuvalmát. Érzed-e az ibolyaillatot? Nem érzem az étel ízét. Zsibbadást érzett ujjaiban. A bőszült gulya, ha vérszagot érez, Bömbölve fut össze a kiomlott vérhez. (Arany János) Érzem illatát, hallom ruhája neszét. (Kuncz Aladár) || a. (tárgy nélkül) Érzékelésre képes. A kő nem érez, de az állat érez. || b. Érzi a szívét, epéjét, veséjét stb.: vmi szokatlan, rendellenes dolgot v. kisebb fájdalmat észlel szívében, epéjében, veséjében stb. A vesémet … azóta is mindig érzem. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas (átvitt értelemben) <Vminek sajátos jellegét, tulajdonságát, bekövetkeztét, hangulatát> felfogja, érzékeli, megérzi. Éreztük a város történelmi levegőjét. Érzed ennek a versnek a szépségét? Érezni már az őszben az elmúlás szelét. Nem érezni benne eléggé a szárnyalást, a megújhodás örömét. Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom; Éreztük, amint e föld szíve rezdül. (Arany János) A szívnek és az észnek kell érezni a költeményt. (Krúdy Gyula) A parfümét érezni a szavaknak. (Juhász Gyula) || d. tárgyas <Műalkotást, ill. annak lényegét, hangulatát> átérezve magáévá teszi. Érzem, mit akar mondani a zeneszerző, de nem tudom szavakba foglalni. || e. tárgyas (átvitt értelemben) Vmilyennek talál, vél vmit; úgy találja, hogy … Könnyűnek érezte a feladatát. Terhesnek érzi a megbízást. Úgy érezték, mintha az egész valami farsangi tréfa lett volna. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyas Ösztönösen következtet vmire, bizonyos jelekből belső bizonyossággal sejt, tud vmit. ® Híját érzi vminek; érzem, hogy gyűlöl, megvet, szeret, gyakran gondol rám, törődik velem. Boldog ország! mert bár érzi A szükség sok nemeit: Legalább egy, és a fő, a Lelki-szükség nincsen itt. (Petőfi Sándor) Cenci érezte, hogy ismét szükség van rá, hogy még élnie kell, s ez a tudat új erőt öntött vézna és szívós testébe. (Babits Mihály) || a. tárgyas Vél, gondol. Kötelességemnek érzem, hogy …
3. Érez vmit: vmely érzelem fogja, tölti el, vesz erőt rajta. Félelmet, örömet érez; (nagy) ® ürességet érez lelkében v. szívében. Barátjának halála miatt bánatot érez. Szívében boldogságot érzett. Azt mondta, amit érzett. A nyomorékok iránt szánalmat érzünk. Mi bánt? Ugy érzem, mintha félnék, | menekülnék. (József Attila) || a. tárgyatlan Érzelmekre képes. Nem érez, aki érez Szavakkal mondhatót. (Vörösmarty Mihály) Mint egy fadarab, nem érzett. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyatlan Vhogyan érez: bizonyos természetű érzelmei vannak. ® Együtt érez vkivel; nemesen érez. Így ír, így érez, így él most barátod … (Berzsenyi Dániel) Szólj, édesem, hogy érzesz ő irántok? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || c. tárgyatlan Vkit vhogyan érez: vkinek bizonyos fokú, erősségű érzelmei vannak. Felületesen, mélyen érez. Álmodd meg azt a nagy szót, … Amely kifejezze majd: Milyen forrón érzek! (Petőfi Sándor)
4. tárgyas (mód- v. állapothatározóval) Vhogyan érzi magát: saját személyének vmilyen helyzetéről v. állapotáról közvetlen, nem okoskodáson alapuló tudomása van. Hogy érzed magad?; biztonságban, boldognak érzi magát; bűnösnek érzi magát: (jogtudomány is) <bíróság előtt> elismeri, hogy bűnös; elhagyottnak érzi magát; jól érzi magát; ® császárnak érzi magát; vki ® elemében érzi magát; ® feljogosítva érzi magát vmire; ® hivatva érzi magát vmire; kicsinek, megrövidítve érzi magát; nyeregben érzi magát; ® otthon érzi magát vhol; sértve érzi magát; ® találva érzi magát; (szójárás) annyi idős az ember, amennyinek érzi magát: nem az életkor, hanem a testi-lelki állapot számít. Egyéb dolgairól hű Toldi Miklósnak | Nem érzem magamat énekkel adósnak. (Arany János) Anyának érzem, oh Ádám, magam. (Madách Imre) Nagyon jól érezte magát a lába az új csizmában. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyas Vmit sejt, előre megsejt, gyanít, vmilyen előérzete van. Veszedelmet érez; ® vesztét érzi. Zivatart érez. Érezte, hogy baj éri. Érezte a halálát. Az ázsiai nomád azt, akinél pénzt érez, vagy kirabolja, vagy kizsarolja. (Eötvös Károly) Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom. (Ady Endre) Fázik a lelkem, érzi a deret. (Juhász Gyula) || a. Hajlamot, hivatást, kedvet érez (magában) vmire v. vmihez: lelki alkata, érzelmei vmely életpálya, munka(kör), foglalkozás felé vonzzák. Az orvosi pályára érez hivatást. Sok fiatal leány érez magában hajlamot a nevelői pályára. Ehhez nem érzek hivatást.
Szólás(ok): ld. büdös.
Igekötős igék: átérez; beleérez; felérez; kiérez; megérez.
