eszik
eszik [ë] ige -em, -el [ë, ë]; ettem [ë-e], evett [ë-ë] v. (népies, régies) ett [ë]; enném [ë] v. ennék [ë], ennél [ë], ennék [ë] v. enne [ë-e]; egyem [ë-e] v. egyek [ë-e], egyél [ë], egyék [ë] v. (népies) egyen [ë-ë]; enni [ë]
1. tárgyas <Ember, állat> táplálkozás végett vmit egymás utáni részletekben szájába vesz, rendsz. megrág és lenyel. Főtt ételt, húst, kását, kenyeret, levest, szalonnát eszik; vkinek a ® kenyerét eszi; a császár ® kenyerét eszi; (átvitt értelemben) azt se tudja, eszik-e vagy isszák: egyáltalán nem ismeri, fogalma sincs róla; ilyet még a ® király sem evett; csak egy üres zsemlyét eszik reggelire; annyit eszik, amennyi (csak) ® belefér; annyit eszik, hogy az ® ujjával is eléri. Ma még egy falatot sem evett. Mit ettél ebédre? Nem ennél még valamit? Moslékot eszik a disznó. Szóláshasonlat(ok): annyit eszik v. annyit ehet, amennyi a ® bőrébe (bele)fér; annyit eszik, mint egy ® madár. Egykor egy öreg paraszt | akadt előmbe – szárazon evé | a megpenészedett kenyért. (Katona József) Négy nap óta csak gombát mit evett, Melyet vándorolva útfélen szedhetett. (Arany János) || a. tárgyas (bizalmas, gyak. túlzó) Vmeddig v. vmilyenre eszi magát: a szokásosnál több táplálékot vesz magához, úgyhogy bizonyos mértékig nagyon jóllakik. Betegre eszi magát: annyit eszik (1), hogy a) beteg lesz tőle; b) teljesen eltelik vele; ® degeszre eszi magát; dugig, holtra v. hullára, pukkadásig, szakadásig, torkig eszi magát. Toldi György meg, amint torkig itta ette, Egy öreg karszékbe úr-magát vetette. (Arany János) || b. (tárgy nélkül) ® Étvágytalanul eszik; jó étvággyal, jóízűen, mohón eszik; három helyett eszik; két ® pofára eszik; csámcsogva, tele szájjal eszik; eszik az ételből, a kenyérből; tányérból, tarisznyából eszik; enni ad vkinek v. vmely állatnak: ételt, ennivalót ad neki. A főzelékből nem evett. Egyél, ne éhezzél v. ne koplalj, mint ® otthon. (szójárás) Ha ® jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek. Szóláshasonlat(ok): esznek, mint a ® sáskák. Herék, … csak azért éltek, hogy egyetek. (Csokonai Vitéz Mihály) Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek. (Arany János) Ettek. Jézus, hogy ettek. Fölzabálták volna az egész házat. (Kosztolányi Dezső) Az óra már közelgett, | amikor enni szoktak nékik adni. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || c. (tárgy nélkül) (bizalmas) Vmelyik főétkezését végzi; ebédel v. vacsorázik. Kész az ebéd, gyertek enni! Ma későn eszünk. || d. tárgyas Vmit v. abból bizonyos mennyiséget táplálékként hosszabb időn át v. rendszeresen fogyaszt. Sok cukrot és vajat eszik; sokat, keveset eszik. Mióta cukorbajos, alig eszik vmi tésztafélét. Kenyeret nem eszik soha, | csak aszpikot, … káviárt. (Kosztolányi Dezső) || e. (tárgy nélkül) (bizalmas) <Személy> rendszeresen étkezik vhol. Üzemi konyhán, vendéglőben eszik. Ez a sok koldus szenátor is itt eszik, iszik. (Tolnai Lajos) || f. (tárgy nélkül) (népies) <Háziállat> ennivalót kap. Ma még nem ettek a libák.
2. tárgyas (ritka) Harapdál. Kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat. (Arany János)
3. tárgyas (átvitt értelemben) Pusztít, mar. A rozsda eszi a vasat. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Égető fájdalmat okozva csíp. Eszi a paprika a számat. Kiűze a füst …, úgy ette a szemem. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Nem táplálkozásra való dolgot, esetleg személyt mint munkaerőt> nagy mértékben fogyaszt, sokat felhasznál belőle, v. más módon, pl. konkurenciájával egymás után értéktelenné tesz. Eszi a cigarettát; eszi a ruhát. Az éjszakai munka eszi az embert. A ferbli … gyorsan eszi a pénzt és az időt. (Mikszáth Kálmán) Ahogy a vasút megette a szekeres fuvart, a gőzös eszi apránkint a kis hajót. (Tömörkény István) || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Könyv(ek)et> mohón, ill. nagy mennyiségben és gyorsan olvas; fal. Eszi a regényeket. Homert tanulom, Iliast eszem. (Arany János) Úgy ettem a könyvet, mint féreg a fát. (Gárdonyi Géza)
5. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Emészt, gyötör, kínoz; esz [1]. Eszi az irigység; (durva) eszi a fene (vmiért): sóvárog (vmi után), kínozza, nyugtalanítja vmi. Indul onnat, oly veszett kedéllyel, Hogy eszi, emészti magát nappal, éjjel. (Arany János–Ariosto-fordítás) A méreg ette belül, ha rágondolt, hogy milyen hóborodott [= hóbortos] hadjáratra engedte magát rávetetni. (Jókai Mór) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Gyaláz, szapul. Búfalvi is német, Törzsök is német, hogy ennék azok künn a magyart, idebent most … dicsérik. (Tolnai Lajos)
6. tárgyas (népies, túlzó) Eszem: <a nagy szerelem v. szeretet kedveskedő kifejezéseiben:> nagyon-nagyon szeretem. Eszem a lelkét; eszem a ® máját; eszem a ® szívét v. a ® zúzáját; eszem a szádat; eszem azt a csöpp kis kezedet. Eszem azt a képmutató szivedet, Ugy is tudom, hogy a csókot szereted. (Petőfi Sándor) Jaj! eszem a lelked, beh jó hogy meglellek. (Arany János)
7. tárgyas (bizalmas) Egye fene!: hát nem bánom!
Szólás(ok): (bizalmas) abból (ugyan) nem eszel: nem kapsz belőle, nem részesülsz benne; (népies) nem kér enni: <tárgy> nem zavar senkit, kár volna kidobni, meglehet ott a többivel együtt; (bizalmas) ilyet még nem ettem: ilyesmiben még nem volt részem, ilyet még nem tapasztaltam; ld. még bolondgomba, cseresznye, fene, gomba, kanál, kefe, leves, maszlag, mész.
Igekötős igék: áteszik; beeszik; beleeszik; eleszik; feleszik; keresztüleszik; kieszik; leeszik; megeszik; összeeszik; teleeszik; végigeszik.
