észlelés
észlelés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (választékos) Az észlel igével kifejezett cselekvés, folyamat; az a cselekvés, hogy vmit észlelnek; megfigyelés, érzékelés. Pontos, világos, zavartalan észlelés; a jelenség észlelése közben.
2. Észlelet (1). Észlelései tévedéseknek bizonyultak.
3. (lélektan) Az a folyamat, ill. annak eredménye, amelyben az érzékszerveinkre ható tárgyak, jelenségek tudatunkban visszatükröződnek; észrevétel, észrevevés, percepció, szemlélet. Felismerés nélkül nincs értelmes észlelés.
észleléses; észlelési.
