eszményi
eszményi [e] melléknév -en [e], -bb (választékos)
1. Vmely eszménynek (1, 2) megfelelő, eszménynek tekintett. Eszményi célt tűzött maga elé. (Tolnai Lajos) Euripides egész sorát hozza színpadra az olyan női alakoknak, minőkről eddig a görög költészet nem tudott. Szenvedélyes … nők vagy eszményi, … önfeláldozó, nemes alakok. (Péterfy Jenő) Raphaelt kora halála az idők tisztító távolában eszményi színben tünteti fel. (Péterfy Jenő) || a. (gyak. túlzó) Az elképzelhető legszebb, legtökéletesebb, legvonzóbb. Eszményi öltözet. Eszményien szép teste van. Kétszer házasodott, mindannyiszor eszményi szép nőt vett feleségül. (Jókai Mór) Gyönyörű dalokat énekeltek, hibátlanul tiszta, csengő hangon, eszményien tökéletes hangvétellel. (Nagy Lajos)
2. Vmely eszményt (1) követő, azt szolgáló. Eszményi törekvések.
3. (átvitt értelemben, ritka) Csak elvben, elméletben v. képzeletben meglevő. A trigonometriai úton kiszámított eszményi vonalak közül egyet-egyet a mérnöki lánccal … megmérnek. (Jókai Mór)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) <Az érzékivel szemben> szellemi, nem testi. Közben eszményi élvezetek is jönnek: a szőke és a barna lány szavalja Mirza Schaffi verseit, énekli Hafiz dalait. (Jókai Mór)
eszményiség.
