felébredés
felébredés [l-é] főnév fölébredés (csak egyes számban)
Általában a felébred igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki, vmi felébred.
1. Álomból való fölocsúdás, fölserkenés. Hirtelen, kései, korai, nehéz felébredés; a beteg, a gyermek felébredése. Mély álomból nehéz a felébredés. || a. (átvitt értelemben, választékos) Tétlen, passzív, öntudatlan állapotból öntudatra jutás, feléledés. A nemzet, a nép felébredése. Hazámba vágy | a szívem, és az ott vagyon, hol a | holtteste nyugszik annak, akinek | az életem s lelkem felébredését | köszönöm. (Katona József) || b. (átvitt értelemben, választékos) A képzelet, ábrándok, hiú remények, csalóka hiedelmek, mámoros érzelmek világából a valósághoz való visszatérés; kijózanodás, kiábrándulás. Kínos felébredés; a rideg valóságra való felébredés.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely lelki, szellemi jelenség, érzelem, állapot támadása, keletkezése, létrejötte, ilyen működés, tevékenység megindulása, kezdete. A bosszú(vágy), az érdeklődés, a féltékenység, a nemzeti érzés, az ösztön, a(z alvó) szenvedély, a vágy felébredése.
