felébreszt
felébreszt [l-é] tárgyas ige fölébreszt
1. Álmából felkelt, felserkent vkit v. vmit. Felébreszti vkiben az alvó ® oroszlánt. A sírás felébreszti. Ébressz fel reggel hatkor! Eredj, fölébreszted! Úgy tudsz nevetni, mint egy medve! (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Felébreszt vkit v. vmit: előidézi, hogy vki v. vmi tunyaságából, fásultságából, közönyösségéből magára eszméljen. Költeményei felébresztették tespedtségéből a nemzetet. Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! (Berzsenyi Dániel)
3. (átvitt értelemben) Ábrándozásaiból, hiú reményeiből, téves elképzeléseiből kiábrándít és észre térít. Közléseim nemcsak felébresztették, hanem fel is világosították és kijózanították. Kénytelen vagyok benneteket fölébreszteni egy kedves álomból egy igen szigorú valóra. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Felébreszt vkiben vmit: előidézi, hogy vkiben vmely érzés támadjon, keletkezzék. Felébreszti benne a felelősségérzést, a féltékenységet, a hitet, a reményt. A kizsákmányolt parasztságban a földosztás felébresztette a szabadság és a felszabadulás érzését.
felébresztés; felébresztett; felébreszthető; felébresztő.
