felelősség
felelősség [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Erkölcsi, jogi v. hivatalos kötelezettség, amelynek alapján vki, vmely testület v. közösség vkiért v. vmiért felelős, számot adni tartozik. (Büntető)jogi, egyéni v. személyes, egyetemleges, emberi, erkölcsi, hivatali felelősség; súlyos felelősség; a felelősség kérdése, vállalása, terhe; felelősséggel járó cselekedet, feladat, hivatás, megbízás. Rá hárul, nehezedik a felelősség. Rajta van a felelősség. Vkinek a felelősségére mond, csinál, tesz vmit. Az én felelősségemre hozzátok el a ládát! Saját felelősségére teheti csak meg! Átérzi, elismeri, vállalja, elhárítja magától v. magáról a felelősséget vmiért. Állása nagy felelősséggel jár. Felelősséget, erkölcsi szolidaritást vállaltam a sükerre nézve az által, hogy e művet Önök elé hoztam. (Arany János) Az urára eresztette át [= hárította át] a felelősséget. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek, vmely testületnek, közösségnek felelős volta. Tudatában van felelősségének. Megállapítja vkinek a felelősségét. || b. Vmiről számot adás (kötelezettsége); vmely dolog következményeinek vállalása. A felelősség terhel ¬ vkit; kibújik a felelősség alól. Felelősségre von vkit: a) vmit számon kér tőle; b) bíróság elé állítja; vállalja, viseli a felelősséget vmiért; másra hárítja a felelősséget. Ha ittunk, sokszor olyan dolgokat követtünk el, amelyért másnap nem vállaltuk volna a felelősséget. (Kuncz Aladár) || c. Anyagi kötelezettség (vállalása), szavatosság, kezesség, jótállás. Anyagi, személyi, vagyoni felelősség; ® tárgyi felelősség; a kereskedő, a pénztáros felelőssége. Az én felelősségemre kifizették neki a pénzt. Felelősséggel ad el, vállal, végez vmit.
Szóösszetétel(ek): felelősségvállalás.
