felkeres
felkeres tárgyas ige fölkeres
1. Felkeres vkit, vmit: meglátogat vkit, ill. vmely céllal elmegy vmely helyre. Faluvégi otthonában kerestük fel az újgazdát. Naponta több ezer ember keresi fel az új áruházat. Szépen kérem [anyámat] …, hadd legyen szabad Fölkeresnem azt a szép ruhás urat. (Czuczor Gergely) Hová levének a kedélyes esték, Hol a barátok egymást felkeresték! (Tompa Mihály) Ha Kornél bácsi Bécsbe jön, okvetlen keressen föl. (Kosztolányi Dezső) || a. Felkeres vkit: <levél, távirat, telefonbeszélgetés, üzenet útján> érintkezésbe lép vkivel. Levéllel (levélben) kereste fel ismeretlen jótevőjét. Majd telefonon kereslek fel.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Addig keres vkit, vmit, míg rá nem talál; megkeres. Fölkereste fészkit a réti madárnak. (Arany János)
3. (ritka, régies) <Vmely területet> egészen bejár, átkutat, hogy vkit, vmit megtaláljon. Felkereste érte az egész várost.
felkeresés; felkeresett; felkereső; felkerestet.
