felkérés
felkérés főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölkérés
1. Általában a felkér (1) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki (vmi) felkér, ill. az a cselekvés, hogy vkit (vmit) felkérnek vmire; hivatalos, udvarias v. ünnepélyes (meg)kérés vmire. A tudós felkérése előadás tartására. Az elnök felkérésére vállalta a megbízást. A társaság felkérésére eljátszott néhány dalt. || a. Táncra kérés. Nagyon örült a felkérésnek.
2. Rendsz. írásba foglalt hivatalos kérés, kérelem vmely ügyben. Eleget tett a felkérésnek. Válaszolt a felkérésre. Hivatalos felkérésre javaslatot készített. Elfogadta a felkérést.
