fellendül
fellendül tárgyatlan ige föllendül
1. (Meg)lendülve felemelkedik, feljut vhová. A hinta, a gyermekek sárkánya, a repülőgép fellendül a levegőbe, a magasba. || a. Könnyed lendülettel felugrik, felszökik vhova. A tornász fellendül a korlátra. Merész ugrással fellendült a robogó autóbuszra.
2. (átvitt értelemben) Az addiginál gyorsabb, erősebb, nagyobb arányú fejlődésnek, virágzásnak indul. Fellendül az ipar, a kulturális élet, az üzlet; fellendül a mezőgazdaság, a nagyüzemi gazdálkodás, a tömegek politikai tevékenysége. Fellendült a vállalkozás. Az iroda a második emeletre került, a régi, szerényebb lakásba. Azóta hatalmasan föllendült. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, ritka) Jobb hangulatba jut, fölvidámul, nekibátorodik. Ittak … emberül, közbe muszkadalokat énekeltek … János bácsi egészen föllendült mellettük. (Mikszáth Kálmán)
fellendülő; fellendült.
