felsőbbrendű
felsőbbrendű melléknév fölsőbbrendű
1. Általában olyan <dolog>, amely vmely (pl. élettani) szempontból magasabb rendbe sorolható; fejlettebb, tökéletesebb. A több sejtből álló állatok felsőbbrendűek, mint az egysejtűek.
2. (választékos) Más(ok)nál különb, értékesebb <személy, csoport>. Felsőbbrendű embernek véli magát. Laci bátyám … határtalanul felsőbbrendű lénynek érezte magát az egész falunál. (Móricz Zsigmond) || a. (filozófia, politika) <Némely reakciós, soviniszta ideológia szerint> olyan <személy, közösség>, amely mindenki máshoz viszonyítva különb, értékesebb, ennél fogva az átlagnál több joga van, fölébük van rendelve, s felette való uralkodásra hivatott. Felsőbbrendű ember, faj, nép. A szocializmus elveti a felsőbbrendű fajok mítoszát. || b. Ilyen személytől, közösségtől származó, rá valló, vele kapcs. Felsőbbrendű eszmények.
3. (mennyiségtan) Felsőbbrendű sor: olyan számsor, amely általánosabb törvényszerűség szerint halad, mint a számtani v. a mértani sor. A természetes számok bizonyos hatványaiból képzett sorok felsőbbrendű sorok.
felsőbbrendűség.
