felsőbbség
felsőbbség [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) fölsőbbség (választékos)
1. Felsőbb hivatal, hatalmi, kormányzati v. közigazgatási szerv. A felsőbbség engedelmével; a felsőbbség iránti tisztelet. Ki kell kérni a felsőbbség hozzájárulását. Ez hallatlan, … a felsőbbséget így fumigálni! (Jókai Mór) Parancs jött a felsőbbségtől, hogy a nemzeti lét nagy harcában a kultúra a legfőbb fegyverünk. (Móra Ferenc) || a. (ritka, régies) Magasabb rangú tisztviselő; feljebbvaló, elöljáró. Bárzsing úr, mint afféle felsőbbség, … megvárta, míg Kapor uram a szakaszával ismét visszaérkezik. (Jókai Mór)
2. Értelmi, erkölcsi v. hatalmi fölény, kiválóság. Erkölcsi, műveltségbeli, szellemi felsőbbség. Felsőbbsége tudatában elhárította a méltatlan ajánlatot. Felsőbbséget éreztető pillantással mérte végig ellenfelét. Neked van egy végtelen felsőbbséged: a fejkötő glóriája [= az, hogy asszony vagy] … Neked nem lehet vetélytársad. (Ambrus Zoltán) Nagy tekintélyt kell szereznie annak, aki a gazdagabb feleség felett meg akarja őrizni a pater familias-i [= családapai] felsőbbséget. (Móricz Zsigmond)
felsőbbséges; felsőbbségi.
