felülír
felülír [l-í] tárgyas ige fölülír (ritka)
<Már leírt szöveget v. szövegrészletet> érvénytelenné tesz azáltal, hogy a tetejébe v. (gyak. az eredetit törölve) föléje javítva mást ír. Felülír egy szót; felülírja a címzést. Petőfi általában kéziratainak kevés helyét írta fölül.
felülírás; felülírat; felülíró; felülírott v. felülírt.
