felvétel
felvétel [ë-e v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölvétel
1. Általában a felvesz (1–18) igével kifejezett cselekvés, mozdulat, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit felvesznek (vhová). Felvétel hanglemezre, jegyzékbe, pártba, státusba; az állampolgárság felvétele; jegyzőkönyv felvétele; a kereszténység felvétele; kölcsön felvétele; a munka újra való felvétele; népdalok, panasz, tárgyalások, új ruha felvétele; a diplomáciai kapcsolat felvétele; munkások felvétele próbaidőre, állandó alkalmazásra; felvételért folyamodik. Megkezdődtek a felvételek az egyetemre. Késő estig tartott a vallomások fölvétele. (Jókai Mór)
2. Fénykép készítése. Időzített, közeli felvétel; felvétel reggeltől estig; felvételre kész. Pillanatnyi fölvétel után megörökíté a lakomázó társaságot. (Jókai Mór) || a. Ennek eredménye, fénykép. Nagy látszögű objektívvel készült felvétel; hibás, kitűnő felvétel: Szép felvételeket készít. A felvételek egy része nem sikerült.
3. (földrajz) Általában az a mérnöki tevékenység, amellyel vmely vidék domborzati, vízrajzi és határviszonyairól, esetleg építményeiről térképet készítenek. Felszínes, futólagos, pontos, részletes, vázlatos felvétel.
4. Beszéd, ének, zene rögzítése hanglemezre v. magnetofonra, ill. ennek eredménye. Leforgatják a hangversenyről készült felvételt.
5. (film, színház) Egy-egy jelenet filmre vétele. ® Helyszíni felvétel; ® külső felvételek; ® lassított felvétel. Megkezdődtek az új film külső felvételei.
