forr
forr tárgyatlan ige -tam, -t v. -ott, -jon (csak 3. személyben)
1. <Folyékony anyag hevítés folytán> kezd légneművé válni, s a buborékokban távozó gőz hatására mozgásban van. Forr a leves, a tea, a tej, a víz. Egy cseléd vizet tesz félakós bögrében, Mely ha forr a tűzön s nem fér a bőrében, Akkor a baromfit gyorsan bele mártja. (Arany János) Fő a kedves kávé, forr a tej. (Kosztolányi Dezső) || a. <Vmely edény> teljesen átmelegszik, úgyhogy a benne levő folyadék kezd gőzzé változni. Forr a fazék. Fő a fürdő, forr az üst. (Arany János)
2. <Cukrot v. cukrot és szeszt tartalmazó folyadék, kül. must, bor> a benne végbemenő vegyi változás következtében belső mozgásban van; erjed. Forr a bor, a must. Sürgő csoport, száz szolga hord | … mind, amiket e szép sziget Ételt italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. (Arany János) Szüretre hívlak! … | fogd fel a mustot, mely a kádba forr! (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, költői) Nyugtalan, izgatott mozgásban van, forrong. Forr a világ bús tengere, ó magyar! (Berzsenyi Dániel) Forr a város, mint a méhek a kaptárba. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Tömeg> hemzsegve tódul vhová v. nyüzsög vhol. Fényes hadijáték, melynek neve: torna; Forr oda a népség, mert hogy is ne forrna. (Arany János) A szúnyogok milliárdjai forranak. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Gondolat, eszme> tömegesen kialakulóban van, s előtörni készül. Lelkedben eszmék gyulva forrnak. (Arany János) A kedves kis szalonokban valóságosan pezsegtek, forrtak a vélemények. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) <Erős érzelmi indulat> kitörni készülő hevességgel gyötör, emészt vkit. Forr a szíve; forr a szívében vmi; forr benne a düh, a harag, a méreg, a vágy; forr benne az epe v. forr az epéje: nagyon bosszankodik; forr a vére: a) erős vágy, indulat keríti hatalmába, ill. tartja hatalmában; b) mértéktelenül dühös. Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban. (Vörösmarty Mihály) A szobámba már fehéren mentem vissza, forrt a vérem. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás) || a. (átvitt értelemben) Forr a haragtól, a méregtől v. az indulattól, v. (régies) forr: rendkívül haragszik, dühöng. Már forrt a haragtól, hogy még mindig várakoznia kell. Forrott még Ali, és megbántott lelke vesződék | Durva tanácsokkal. (Vörösmarty Mihály)
Szólás(ok): ld. torok.
Igekötős igék: beforr; egybeforr; elforr; felforr; hozzáforr; ideforr; kiforr; leforr; megforr; odaforr; összeforr; ráforr.
