felmerül
felmerül tárgyatlan ige fölmerül
1. Víz v. más cseppfolyós test mélyéről fölbukik (2), a felszínre jön vki, vmi. A vízbe esett fadarab felmerült. A vízbe fulladó ember többször felmerült. Azon percben, hogy a fenyérről Habokra szálltanak, A vízből felmerűlt előttök Egy hófehér alak. (Tompa Mihály) Lassan fölmerül a sárga hullámokból egy fej, de ismét eltűnik. (Tömörkény István) Valami szépet álmodhattam, mert olyan volt az érzésem, mintha lelkem langyos, illatos tóból merült volna fel. (Kuncz Aladár)
2. (irodalmi nyelvben) Előbukkan, feltűnik, láthatóvá lesz. A hold néha felmerülve sötét fátyolából, halvány világot terjeszt láthatáromon. (Eötvös József) || a. (irodalmi nyelvben) <Irodalmi mű szereplője> előfordul, szerepel. Tán választhattam volna fényesebb időszakot Magyarország történetéből, … ámde … az alakok, melyek itt felmerülnek, bár nem félistenek, de egész emberek. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Felmerül (vki előtt): vkinek emlékezetében felújul, megjelenik neki v. előtte; eszébe jut. Mult ifjuság tündér taván Hattyúi képed fölmerűl. (Vajda János) Ily este merül fel előmbe sok emlék … (Tóth Árpád) Fölmerült előtte ifjúkori ábrándja. (Hunyady Sándor)
3. (átvitt értelemben) <Eddig nem létezett v. nem ismert dolog> egyszerre (meg)mutatkozik; előadódik, felvetődik. Felmerül az a kérdés. Némi nehézségek merültek föl. E kérdésben nézeteltérés merült fel köztük. Ha akadály merülne fel, … tűzzetek más határidőt. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Beszéd közben véletlenül előfordul, szóba kerül. Az az ötlet merült fel …; felmerült az a gondolat, hogy …
felmerülés; felmerülő; felmerült.
