felsül
felsül tárgyatlan ige fölsül
1. (ritka) <Emberi bőr> a nap hevétől vörös, hólyagos lesz, lesül. Felsül a hátad, ha nem kened be magad napolajjal!
2. (átvitt értelemben) Nem ér el eredményt, s szégyenletes v. nevetséges körülmények között kudarcot vall. Csúfosan, véglegesen felsült. Felsültek az intrikáikkal, az ízetlen tréfájukkal. Felsültünk … szépen, mint rendesen szokott az ember, ha nagyon szép reményei vannak. (Arany János) Felsült most az úrfi, nem akadt bolondra … (Mikszáth Kálmán)
felsülő; felsült.
