feltölt
feltölt tárgyas ige föltölt
1. <Edényt, hordót> úgy tölt meg, hogy a benne levő folyadékhoz a hiány pótlására ugyanolyan folyadékot ereszt, tölt, önt. Feltölti a hordót. A mosónő feltölti a katlant. || a. <Folyadékot, amelyből egy rész hiányzik,> ugyanolyan v. más folyadékkal úgy egészít ki, hogy az azt tartalmazó edény megtelik. Vízzel töltötte fel a bort. A leves mind elfő már, négyszer is fel van töltve már. (Jókai Mór)
2. <Alacsony fekvésű helyet földdel, hulladékkal, salakkal> magasabbá téve környezetének a szintjére emel; <mélyedést, gödröt a belehányt, beleöntött anyaggal> eltüntet. Feltöltöte az udvarát. A gödröket homokkal töltötték fel. || a. <Utat, lapályos helyet töltéssel> kiemelkedőbbé, magasabbá tesz. Az utat kubikosok töltötték fel.
3. (mezőgazdaság) <Kapásnövényt, szőlőt> oly módon vesz körül földdel, hogy az egyes tövek köré kapával v. ekével megfelelő mennyiségű földet húz; kellő magasságnyira tölt. Feltölti a krumplit, a kukoricát, a szőlőt.
4. (átvitt értelemben) <Létszámot, bizonyos létszámú együttest> a keretül megszabott nagyobb létszámra kiegészít, és így a számbeli hiányt megszünteti. Feltöltötték a csapatokat. A hadsereget újoncokkal töltötték fel. Feltöltötték az adminisztratív dolgozók létszámát.
feltöltendő; feltöltés; feltöltetlen; feltöltő; feltöltődik; feltöltöget; feltöltött.
