felvált
felvált tárgyas ige fölvált
1. Felvált vkit, vmit (vmiben): vkinek, vminek a helyébe lép, hogy feladatát átvegye. A fiatalok felváltják az öregeket. Felváltotta apját a mesterségében. Felváltotta barátját az őrködésben. Flórát felváltotta az ápolásban. (Jókai Mór) Öröm volt neki, valahányszor Kristóf apród felváltotta a szolgálatban. (Gárdonyi Géza) || a. Felvált vkit vkivel: elrendeli, meghagyja, hogy vmely teendő végzésében, vmely munkakörben vkinek a helyébe másvalaki lépjen. Szakemberekkel váltotta fel a kontárokat. || b. (ritka) Megváltoztat, mással kicserél vmit. Felváltják a jelszót.
2. (átvitt értelemben) <Időszak, jelenség, cselekvés> időrendben közvetlenül követ vmit. A telet felváltja a tavasz. A kapitalista termelést a szocialista váltja fel. A békülékeny hangot harcosabb váltja fel. A vidám orcát halovány hidegség Váltja fel gyorsan, s követ a betegség. (Berzsenyi Dániel) Örökös tréfáját, bugyborékoló jókedvét valami szelíd borongás váltotta fel. (Mikszáth Kálmán) Az első hírekre … remények csillantak ugyan fel …, de ezeket csakhamar felváltotta a kétkedés. (Nagy Lajos)
3. <Bankjegyet, érmét> több kisebb értékű bankjegyre v. érmére úgy cserél át, hogy ezek összértéke a kicserélt bankjegyével, ill. érméével egyenlő. ® Aprópénzre vált fel vmit. Váltsd fel ezt a százast. Éppen egy barátjával szakított Juliette. A szegény fiúnak nagy bűne volt. Felváltotta az utolsó ezresét. (Ady Endre) || a. <Bankjegyet, érmét> átvált. Ajánlkozik a tíz darab századt egy ezeresre fölváltani a főpénztárnál. (Jókai Mór)
4. (tájszó) Felváltja magát: jegyet vált, hogy felszállhasson, utazhasson. Ki a korral szeret haladni Vasútra váltja fel magát. (Arany János)
felváltás; felváltat; felváltható; felváltó; felváltott.
