fénylik
fénylik tárgyatlan ige -ek, -esz [ë, e]; -ett [ë]; -enék, -enél [e, e], -ene [e-e]; (-jen) [ë] v. (fényeljen) [ë-ë]; -eni [e] (felszólító módját rendsz. a ragyog ige alakjaival helyettesítjük)
1. Ragyogó, csillogó fényt áraszt. Fénylenek a csillagok. Ment Faviána felé, hol most Bécs városa fénylik. (Czuczor Gergely) A csillagok, a Göncölök | úgy fénylenek fönt, mint a rácsok | a hallgatag cella fölött. (József Attila) || a. (átvitt értelemben) Új nap fényle reánk annyi veszélyek után. (Kisfaludy Károly)
2. <Sima, tükröző felület> a fényt visszaverve, megtörve ragyog, csillog. Fénylik az ablaküveg a napsütésben; fénylik a víz tükre; izzadságtól fénylik az arca; fénylik a nadrágja feneke. Messze fénylik a sor fegyver. (Arany János) A homloka fénylett a verejtéktől. (Gárdonyi Géza) Az üvegajtó rézkilincse fénylett. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Arc> nagyfokú örömöt, boldogságot tükröz; boldogan mosolyog. A seraskier [= török főtiszt] arca … szépen elkezde fényleni. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, régies, költői) <Személy> öltözetével, külső megjelenésével, ritk. más (pl. erkölcsi, szellemi) értékkel ékeskedik; ragyog, tündöklik. Öltözetet veve … s dicsőn fénylik vala benne, miként fenn Hajnali díszében az egek szép csillaga fénylik. (Vörösmarty Mihály) Wesselényi elsőrangú tekintélyeink közt fénylik. (Kemény Zsigmond)
Szóláshasonlat(ok): fénylik, mint a Salamon ® töke.
Igekötős igék: átfénylik; befénylik; kifénylik; odafénylik; visszafénylik.
fénylés; fénylő.
