hangzat
hangzat főnév -ot, -a v. -ja
1. (zene) Két, de rendsz. három v. több különböző magasságú, kb. egyforma erősségű hangnak egyidejű hangzása, összecsengése, ill. az ilyen hangok egysége. Kellemes v. konszonáns, kellemetlen v. disszonáns hangzat. A klasszikus zene hangzatai egymásra épített terceken alapulnak.
2. (fizika, zene) Vmely alaphangnak (1) és a vele együtt megszólaló felhangoknak fülünkkel egységként felfogott hangzása.
3. (régies, irodalmi nyelvben) Hang, hangzás. Noémi meglepetve hallá … az ismerős nyelv hangzatát. (Jókai Mór)
4. (régies, költői) Dallam, zengzet. Hallom tárogatód tábori hangzatit. (Csokonai Vitéz Mihály) A Duna zöldellő szigetének gallyain édes | Hangzatokat zengett a búsló fülmile torka. (Czuczor Gergely)
Szóösszetétel(ek): alaphangzat; hármashangzat; összhangzat.
