használat
használat főnév -ot, -a
1. Vminek vmely célra való igénybevétele, eszközként való felhasználása, alkalmazása. A birtok, a kert, a ház használata; használatba vesz vmit: használni kezdi; használatban van: használják; kimegy a használatból: nem használják többé. Az orvosság használat előtt felrázandó. Az út használata tilos. E szónak ilyen értelemben való használata szokatlan. A gép kiszorítja a használatból a kézi szerszámokat. A kések, kanalak a saját használatunkra való tárgyak. (Mikszáth Kálmán) A sok használatban megkopott, elrongyolódott az erszény. (Krúdy Gyula)
2. (jogtudomány) Az a jog, lehetőség, hogy vki bizonyos tárgyat állományának megsértése nélkül a maga szükségletére igénybe vehet, használhat, ill. e jog gyakorlása. A felvonó használata a lakóknak díjtalan. Mit fizet a használatért? Használatra átenged vmit. A konyha használatát nem engedélyezték.
Szóösszetétel(ek): fegyverhasználat; fürdőszoba-használat; közhasználat; magánhasználat; nyelvhasználat; szóhasználat.
használatú.
