hegedős
hegedős [e-e] főnév -t, -ök, -e [e] (történettudomány, régies)
1. Középkori (vándor)zenész, ill. énekmondó, (nép)énekes, aki hegedőn (v. hegedűn) játszott, v. énekét azon kísérte. Mélytűzű szemét az édesanyjától örökölte a kanonok …, akit csillagszeműnek neveztek a hegedősök. (Herczeg Ferenc)
2. (költői) Költő, énekes. Hajtson szentlélek, vagy a korcsma gőze: Röpülj hajóm, Én nem leszek a szürkék hegedőse. (Ady Endre) Vidéki por, sár sok bús hegedőse, Ki másokért küzd, álmodik, akar … (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): hegedősének; hegedősverseny.
