hegedő
hegedő [e-e] főnév -t, -je [e] (zene, régies)
<Középkori> vándor énekmondók, népénekesek használta pengetős hangszer; koboz. Az ifjú, ki Mátyás asztalánál pöngette hegedőjét, őszbe vegyült fejjel Tinódiék mestere lehetett. (Arany János)
