hentereg
hentereg [e-ë-ë] tárgyatlan ige ..rgek, -tem, ..rgett [ë, e, ë], -jen [ë]; -ni v. ..rgeni [e]
1. <Ember, állat> fektében többször egyik oldaláról a másikra fordul. A gyermek a porban hentereg. A disznók a pocsolyában, sárban henteregnek. || a. (rosszalló) <Személy vhol vmilyen állapotban> feküdve v. heverve hol egyik, hol másik oldalára fordul; hánykolódik. Részegen hentereg az árokban, az utcán. Egész nap dologtalanul hentereg a díványon. Egy óráig hentergett az ágyon, míg el tudott aludni. Egy-egy ivó … kidűl a sorból … s az marad a társaság diadalmas hőse, ki legutoljára ülve marad az asztalnál, mikor a többiek már mind alatta henteregnek. (Jókai Mór)
2. (tájszó) <Tárgy> elhanyagolva, haszontalanul, gondozatlanul ide-oda hányódva hever vhol. Az edények mosatlanul henteregnek a konyha asztalán. A könyvek a padláson, a szoba padlóján henteregnek. A szakállas köpönyeg, | (Bunda máskép) … | A szugolyban hentereg. (Vörösmarty Mihály) Csak úgy hentergett az udvaromon a sok deszkaláda. (Jókai Mór)
3. (ritka) <Személy> tétlenül láb alatt van, lábatlankodik, alkalmatlankodik vhol. Eredj láb alól, te kölyök, ne henteregj itt folyton. Éjjel kártyázott, ivott, színésznők körül hentergett. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: belehentereg; elhentereg; végighentereg.
hentergés; henterget; hentergő.
