hentes
hentes [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az az iparos, aki sertést hivatásszerűen öl, feldolgoz, és az így készített húsárut forgalomba hozza. Hentes és mészáros; a sarki hentes. Nyakig a vérbe és a sárba | dolgoztunk, mint a hentesek. (Kosztolányi Dezső) || a. (tájszó) Böllér (1).
Szóösszetétel(ek): hentesbolt; hentesipar; hentessátor; hentesszalonna.
henteskedik; hentesség.
