hiába
hiába határozószó, (régies) hiában
I. határozószó
1. (múlt idejű igealakokkal) Kár volt, hogy …; célt nem érve, eredmény nélkül, hasztalan(ul). Hiába dolgoztam. Hiába adott ki annyi pénzt. Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért. (Vörösmarty Mihály) Bizony nem élt hiába. (Mikszáth Kálmán) Ha betegen feküdt …, s borogatást kért, hiába kiabált, magának kellett kimennie a konyhába. (Kosztolányi Dezső)
2. <Jövő idejű vonatkozással:> nincs célja, hogy …; a siker, az eredmény, a haszon reménye nélkül; reménytelenül, céltalanul. Hiába nevetsz. Hiába kiabálsz. Hiába töltöm az időmet vele. Úgyis hiába vesztegetsz rá minden szót. Hiába ömlik, hősök, véretek, Ha a koronát el nem töritek. (Petőfi Sándor) Hiába döngetek kaput, falat. (Ady Endre)
3. Ok nélkül. Nem mondtam hiába, megvolt rá az okom. A kutya nem ugatott hiába, csakugyan idegen jött. [A színházban] az utolsó helyre nem hiába eresztették az embereket megolcsóbbért; mert … a füsttől csakugyan legkevesebbet láttak. (Vas Gereben) || a. Szükségtelenül. Ne égesd a gyertyát hiába! A semmiség örök tavába Ifjúkorod javát hiába, Szép húgom! óh ne hányd. (Csokonai Vitéz Mihály) Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába. (Vörösmarty Mihály)
4. (népies) Ingyen (1). Ne szánd a papolót, egy miatyánkot sem mond hiába.
II. (állítmányként) <A szóban forgó törekvés céltalanságának, eredménytelenségének érzékeltetésére:> hasztalan, hiábavaló (1). (Itt már) minden hiába: nincs értelme további próbálkozásnak, kísérletezésnek. Látta, hogy hiában minden akaratja. (Arany János) Hiába bölcseség, mihaszna törvény, Gyönyörbe, gyászba szédít itt az örvény. (Juhász Gyula)
III. (kötőszó-szerűen) <Megengedő értelmű mondatban: a vele bevezetett mondat v. mondatrész olyan okot, feltételt, lehetőséget tartalmaz, amelynek megléte ellenére a várt okozat helyett az ellenkezője érvényesül:> igaz, hogy …; bármennyire is; bár. Hiába van nyár, mégis fázom. Hiába nő a bajusza, csak éretlen tacskó még. Mert hiában tiszta a gyolcs, Benne többé semmi vérjel: | Ágnes azt még egyre látja. (Arany János) Csiszér marha! Hiába doktor, azért mégiscsak marha. (Gárdonyi Géza)
IV. (indulatszó-szerűen)
1. Ne csodáljuk; nem tehetünk róla, de így van. ® Csak hiába. Hiába, aki fösvény, kétszer költ. Csak hiába! elmaradt az A világtól, aki vén. (Arany János) Keresheted őt, nem leled, hiába, | se itt, se Fokföldön, se Ázsiába. (Kosztolányi Dezső) Hiába, mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. (Móricz Zsigmond)
2. El kell ismerni; nem tagadhatjuk. Hideg van; hiába, itt a tél. Hiában, nekünk … kenyeres pajtásunk a búbánat. (Vas Gereben) Okos ember, hiába … (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): mindhiába.
