háromszög
háromszög főnév
1. (mértan) Három egyenes által határolt síkidom. Általános háromszög; ® derékszögű háromszög; egybevágó, egyenlő oldalú, egyenlő szárú háromszög; a háromszög alapja, csúcsa, magassága, szögei; ® körbe írt háromszög; háromszöget szerkeszt.
2. Ilyen alakú v. ehhez hasonló alakzat, minta, terület. A Tisza és a Sajó által határolt háromszögben. Kis háromszögeket hímzett a terítőre. A diákság háromszögben állt fel. Egy cseresznyeszínű háromszög jelent meg a küszöbön. Lóri ott állt … piros napernyővel. (Gárdonyi Géza)
3. (műszaki nyelv, iskolai, bizalmas) Egyenesek és szögek rajzolására, szerkesztésére használt, három, egymással szöget alkotó lemezből álló vonalzó.
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Három olyan személy, akik közül kettő házastárs s a harmadik az asszonynak v. kivételesen a férjnek a szeretője. Családi, szerelmi háromszög. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Az ilyen személyek között levő viszony. A színdarab témája szerelmi háromszög.
Szóösszetétel(ek): 1. háromszögmérés; háromszögvonalzó; 2. gömbháromszög; síkháromszög.
