hazai
hazai melléknév és főnév
I. melléknév
1. A hazához (1) tartozó. Hazai föld, nyelv.
2. Itthon, belföldön termett, belföldön készített, alkotott; honi. Hazai gyártmány, gyümölcs, iparcikkek, termék. Hazai operát adtak, s a közönséget úgy fogták az utcán kötéllel! (Ambrus Zoltán)
3. A hazából (1) v. hazulról származó <dolog>; otthoni. Hazai étel, hírek, kenyér. A hazai fehérneműje … lerongyolódott róla. (Gárdonyi Géza)
4. A hazára (1) v. az otthonra jellemző. Hazai légkör, szokás. Egy pár hazai dalt szeretnék elénekelni egy csöndes estén az ablaka alatt. (Mikszáth Kálmán) Ez a vad Pthrügy … mintha farkasok … barlangja volna … De ehhez … bele kell születni, … hogy valaki otthon érezze magát abban a farkastanyában. Énnekem lehettek akármilyenek, én … hazai levegőt éreztem … (Móricz Zsigmond)
5. (sport) Hazai pálya: a csapat saját pályája v. az a p., amelyen a csapat játszani szokott, ha ő választja meg a pályát. || a. (sport) Hazai csapat: a saját pályáján játszó helybeli cs.
II. főnév -t, -ak, -ja
1. (bizalmas) Hazulról, otthonából, övéitől, a szülőfaluból kapott v. hozott étel, ritk. ital. Elfogyott a hazaija. Édesanyám küldött egy kis hazait.
2. (személyragozás nélkül, csak többes számban) (népies) Azok az emberek, kül. ismerősök, akik vkinek a szülőföldjén v. falujában laknak, v. odavalók. Üdvözlöm a hazaiakat. Pesten is mindig találkozott hazaiakkal.
3. (népies, szőlészet) Telepítésre való belföldi szőlővessző <rendsz. az amerikai eredetűvel szemben>. Ezer darab hazait rendelt. Hazaival telepítették be a kertet.
4. (sport, bizalmas) A hazaiak: a saját pályájukon játszó, helybeli játékosok. A hazaiak legyőzték a vendégcsapatot.
