higgadt
higgadt melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, aki cselekedeteiben, elhatározásában megfontolt, indulattól, izgalomtól, szenvedélytől mentes. Higgadt ember. Eötvös … eredetileg higgadt, érzelmességében komoly lélek. (Péterfy Jenő)
2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó <ész, magatartás, megnyilatkozás>. Higgadt elmével. A szenvedélyes hozzászólások között egy-két higgadt hang is akadt. Higgadt vérrel megolvasva, amit eddig írtam, úgy hiszem, hogy mindaz idétlen agyrém. (Arany János) Mi a világon Nagy és nemes volt, mind ily őrülés, Melynek higgadt gond korlátot nem ír [= szab]. (Madách Imre)
3. (népies, költői) Idegen elemektől, zavaros részecskéktől megtisztult, lecsendesedett <folyóvíz>. A zúgón túl már higgadt a patak. Az Alföldön már higgadt a Tisza. Tiétek … A szűzi lég, harmatkönyű Higgadt folyam, fris lengeteg. (Arany János)
