ihletett
ihletett [e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e], (választékos)
1. Ihlettől megszállt, ill. mindenkor ihlettel alkotó <személy>. Ihletett költő, muzsikus, szónok. || a. (régies) Hivatott, művészete magaslatán álló. Mikor … ismét összetalálkoztunk, akkor Petőfi hírhedett [= híres] költője volt Magyarországnak, Orlai ihletett festész [= festő]. (Jókai Mór)
2. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs., tőle származó. Ihletett ajak, lélek; ihletett mű, szavak. Hallja egy-egy igéjét a csodás, ihletett … beszédeknek, amik terjedeznek az ő nevével. (Kaffka Margit)
3. Olyan <idő, időszak>, amelyben vmely ihletés érvényesül. Ihletett percek.
II. főnév -et, -je (irodalmi nyelvben) Ihletett személy. Az ihletettnek ajkairól dicsőn Kelt a merész dal. (Vörösmarty Mihály)
ihletettség.
