irdal
irdal tárgyas ige -t, -jon
1. (tájszó) <Halat, szalonnát, fa kérgét, héját> párhuzamos bemetszésekkel bevagdal(ja), ill. ezzel van elfoglalva. A keszeget irdalják, tojásban és lisztben megforgatják, s úgy sütik ki.
2. (tájszó) <Kukoricacsövet> úgy kezd el morzsolni, hogy róla hosszában egy-egy sor szemet rövid vaseszközzel lefeszeget, hogy a többit könnyebben lehessen lemorzsolni. Csövet irdal; kukoricát irdal.
3. (műszaki nyelv) Munkadarabot irdal: megközelítően pontos méreteit hegyes eszközzel megjelöli.
Igekötős igék: beirdal; megirdal.
irdalás; irdaló; irdalt.
